Jó úton járok.
Két hete nem blogoltam, most már épp itt az ideje… Próbálom összeszedni a gondolataimat, illetve, hogy mi is történt az elmúlt hetekben, de a napok kissé összecsúsznak. Vizsgára készülés, tanulás, könyvtárba járás. Kb. ennyi. De meg is van az eredménye. Azt hiszem, az egyetemi “pályafutásom” eddigi legeslegjobb átlagát sikerült ebben a félévben összehozni. 
Most még várok, hogy minden jegyem be legyen írva, de eddig, a beírt jegyeim között egyetlen hármasom van, a többi négyes-ötös. És igen, büszke vagyok magamra, hogy ezt pont most sikerült elérnem…
Aminek szintén örülök, hogy gyakrabban mozdulok ki itthonról. A húgomék nem hagyják, hogy magamba forduljak, és ezért én rettenetesen hálás vagyok nekik. Kétszer voltunk már együtt bábszínházban, ha úgy van, fogjuk magunkat és elmegyünk csak úgy ide-oda (akár csak bevásárolni 1-2 apróságot), vagy beülünk teázni, és ez jó érzés. Jó, hogy rájuk számíthatok. Igaz, hogy néha elfog az érzés, hogy iszonyatosan magányos vagyok, és olyankor sírni tudnék (van, hogy ki is jön néhány könnycsepp), de bíztatom magam, hogy hamarosan jobb lesz minden. És úgy érzem, jó úton haladok afelé, hogy tényleg jobb is legyen minden.
Ps.: Azt hiszem, nekiállok a Complicated fanfiction folytatásának…
