Röviden összegezve: nem olyan vészes. Kicsit bővebben kifejtve: nem olyan vészes, de lehetne kicsit jobb is. Najó, nem panaszkodom. Az órarendünk mindent összevetve nem rossz. Hétfőn reggel 8-tól délután 4-ig vagyunk suliban, kedden fél 9-től fél 6-ig, szerdán pedig kéthetente csak egy óránk van, az is délután 2-től (ez még változik majd, valószínűleg előrébb kerül), a többi héten pedig 10-től vagy déltől lesznek órák. Majd meglátjuk még hogyan alakulnak a dolgok. Aminek nem örültem, hogy a tesit törölték az órarendemből, mert nem jött össze elég emberke arra az órára, a többi pedig vagy nem jön be nekem, vagy ütközik, vagy már nincs hely… na mindegy. Még egy félév biztosan van hátra.  Aztán meg a szakdolgozattól függ minden. Egyelőre ott tartok, hogy vagy témát váltok, vagy csúszok fél évet. Mert a tanárnő, akinél írnám, azt mondta, hogy ő nem tud jelenleg konzulensem lenni. Ehh. Még agyalok, hogy akkor mi legyen, hogy legyen…
Egyébként nem nagyon tudom, hogy mit írhatnék. Egyelőre nem történt semmi olyan egetrengető. Az albérletet kezdem megszokni, csak az szar, hogy nem lehetek otthon. Jó, tudom, ne sírjak, hiszen itt vagyok 3 napot egy héten, a többit otthon, de azért mégiscsak hiányzik…

2011. 09. 11. 22:25 Kategória: Mindennapok

0 komment

Eljutottam ide is. Az utóbbi két hét kicsit sűrű volt. Múltkor írtam, hogy megyünk Pannonhalmára. Egy-két képet töltöttem fel róla a (megújult) galériába. Jó volt, csak kicsit fárasztó. Mondjuk az vicces volt, amikor mentünk, hogy megnézzük az Apátsági Pincészetet – csak vezetéssel volt látható – és lekéstük a csoport találkozóját, de valahol útközben elcsíptük őket, és csatlakoztunk hozzájuk.

Utána héten sikerült elszakadni itthonról és egy pár napot ismét Sárváron töltöttünk. Utolsó nap jól le is égett a vállam. De mostanra legalább van egy kis színem (nem sok, de legalább nem vagyok olyan, mint egy vízihulla), és foszlik a bőröm. (Y)
Tankönyvosztáson is voltam a volt középiskolámban. Még mikor oda jártam, gyakran besegítettünk nyár végén szétpakolni a könyveket, meg kiosztani őket. Most megint csatlakoztam pár napra a segítőkhöz… hát mit ne mondjak, voltak érdekes egyének. Sokan fájlalták, hogy alá kellett írni  néhány papírt (számlát kellett kiállítani, meg az ingyenes tankönyvre jogosultaknak átvételi elismervényt, szóval fejenként 4-6 aláírnivaló papír volt). Erre megkaptuk 1-2 szülőtől, hogy szar, amit csinálunk, szar, ahogy csináljuk az egészet és ki kellene rúgatni minket. Az persze nem jutott el a tudatukig, hogy mi diákok vagyunk, és ezt az egészet önkéntes alapon vállaltuk, és az ő érdekük is, hogy számlát kapjanak a könyvekről meg minden. Mindegy.

Szombaton airsoftoztunk megint. Utána meg olyan izomlázam volt, hogy az csak na. Szerencsére aztán viszonylag hamar el is múlt. Ma pedig mászkáltunk mindenfelé Gabival meg tesómmal. Voltunk barátnőméknél, anyuéknál, elkezdtük összeszedni a cuccokat, amiket vasárnap viszek majd. Jah, mert hogy vasárnap költözök megint Szombathelyre az albérletbe. Pár hete már azt is lezsíroztam, megkötöttük a szerződést is meg minden. Igaz, hogy főbérlős (egy idősebb házaspár lakik ott, plusz rajtam kívül van egy másik egyetemista lány a másik szobában), de az egyetemi könyvtárnak szinte a közvetlen szomszédjában van a ház, ahol lakni fogok egy külön szobában. A szobáról majd hozok képet szerintem. Még meglátom.

Egyébként ismét nagy terveket szövögetek. Már tavaly is szóba került ugyebár a londoni út. Mivel most az albérletnél tudok fix összeggel számolni, kiszámoltam, hogy ha minden összejön, amit szeretnék, akkor tudok félretenni havonta annyit, hogy jövő nyárra legyen az utazásra. Sőt, nézegettem telefonokat is (igen, ki is néztem egy Sony Ericssont), és ha összejön, azt is szeretném kb. karácsonyra megvenni magamnak előfizetéssel (olyan tarifával, ami direkt egyetemistáknak lett kitalálva, 1500Ft lenne havonta), és akkor a mostani telómat tesómnak adnám, és így neki is lenne egy jobb telefonja.  Meglátjuk még, hogy ebből mi fog megvalósulni, de ha ügyesen csinálom, ki tudom gazdálkodni magamnak.

Azt hiszem, most csak ennyit akartam leírni. Ha eszembe jut még valami, úgyis jövök. Ha előbb nem, az első iskolai hét elteltével.

2011. 09. 02. 23:39 Kategória: Kirándulás, Mindennapok, Tervek

0 komment