Kellemes karácsonyi ünnepeket!
Békés, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!
Békés, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!
Tegnap megtaláltam ezt a sablont, és ismét muszáj volt vele valamit kezdenem. Ez lett belőle. A fejlécet Via honlapjának fejléce ihlette, a képek pedig a weheartit.com oldalról származnak. Hogy melyiket miért választottam? A teás azért tetszett, mert tényleg imádom a teát, a háttérben pedig könyvek vannak. A Tower Bridge szerintem egyértelmű: London kedvenc városom, és már alig várom a nyarat, mikor láthatom végre. A könyvek/naplók/füzetek azért, mert füzet- és naptármániás vagyok, illetve emlékeztetnek valamire, amit majd mindjárt leírok. A csillagos díszek azért kerültek a fejlécre, mert ugyebár a csillagokért is odavagyok meg vissza, jól mutat a luckystar.hu felirat alatt, és egy icikepicike karácsonyi hangulatot is áraszt magából. Ennyi. Tetszik. Kész.
No és akkor a tervek. Tudom, hogy már sokszor írtam ilyet, de szeretném rendszerezni az életem. Az iskolai dolgaimat többé-kevésbé rendben tudtam tartani ebben a félévben (a végén akadtak nehézségek, de hát ott más is közrejátszott), most szeretném ezt a kis rendszerezést továbbfejleszteni. Karácsony alkalmából megleptem magam egy csodaszép határidőnaplóval a sulis kicsi naptáram mellé, ami tele van inspiráló gondolatokkal, tippekkel. Szeretném, ha tele tudnám írni ötletekkel, tervekkel, programokkal, mindenfélével.
Szeretnék minden irányítást a kezemben tartani, legyen szó suliról, rendrakásról, vagy akár a blogolásról. Igen, ide is szeretnék valami rendszert kialakítani. Sokmindenről szeretnék írni, nem csak a napjaimról… mert azok többnyire dögunalmasak. Ajánlókat ide is szeretnék írni, nem csak a bookworms-re, esetleg recepteket, amikkel próbálkoztam (igen, szeretnék többet főzni-sütni), akármi… még át kell gondolnom ezt a részét.
Hosszabb távú terveim is vannak: legelső helyen az áll, hogy szeretnék időben végezni az egyetemmel. Vannak még lemaradásaim, de folyamatosan pótolom őket. Terveim szerint most a félév végére már csak egy elmaradt tárgyam lesz (az, amit már két félévben is felvettem, és aztán töröltek az órarendből), plusz még egy tesifélév, amit teljesíteni kell. Rá szeretnék állni a szakdolgozat írására is. A jó átlagom, úgy néz ki, hogy most meglesz simán (kopp-kopp), az ösztöndíj miatt sem izgulok túlzottan, hiszen a 30 kredit helyett ebben a félévben 39-et vettem fel, ami jócskán megdobja majd az ösztöndíj-átlagot…
Jó lenne, ha a diploma-mizéria után sikerülne munkát is találnom, ugyanis beszéltük a tesómmal, hogy ha tényleg összejönne minden (neki is, nekem is), külön lakásba (albérletbe) költöznénk. Hogy a magunk urai lehessünk. Hogy csak a saját dolgainkkal tudjunk foglalkozni. Most ez a legeslegfőbb célunk. Ezért hajtunk mindketten.
Végre őszinte volt hozzám. Teljesen. És minden más megvilágításba került. Mindennek én vagyok az oka. Nem láttam, hogy ő csak jót akar nekem, nem hallgattam rá, amikor szépen kért. Sajnálom, hogy nem tudtam hamarabb megváltozni.
Most pedig már késő… de csak magamat okolhatom.
De ígérem, megváltozok. Hogy ha esetleg odajutok megint, akkor ne kövessem el ezeket a hibákat. Hogy ne ezen múljon minden…
Sajnálok mindent.